Hova tartozom?

Elballagtam. Szép volt, jó volt, gyors volt. Szomorú, hát az nem. Megint szembe mentünk az árral, és végignevettük az egészet.. de hát ez a lényege nem? Hogy jól érezzük magunkat.. Még nem nagyon tudott hatni rám ez az egész, hogy soha többet nem láthatom őket úgy együtt. Majd ha ez tudatosul bennem, akkor fogom szarul érezni magam..
Bizonyítványt ugye csak érettségivel fogunk kapni, de felolvasták, úgyhogy már tudom. Hivatalos, hogy javítottam félév óta.. Konkrétan ugye csak a francián volt javítanivaló, és hát az is meglett, de már írtam. :D Szóval igazgatói dícsérettel zárom a gimit. Meg két tantárgyi kitűnővel.. Lehet tippelni. :D Igen, töri.. meg nyelvtan. xD
Hétfőn érettségiztem magyarból közép szinten, kedden matekból közép szinten, ma pedig töriből emelt szinten angolul. Épp poszt-stressz traumában szenvedek, az életkedvem a béka segge alatt SE. Szerintem kibaszott nehéz volt az idei érettségi, és akkor még finoman fogalmaztam. Nem akarok részletekbe menni, de én gyakoroltam előző évek vizsgáit nézve, és még csak a feladattípusok sem egyeztek matekban.. Magyarból nem volt novellaelemzéses esszé feladat (a Karinthy-anyagig meg nem jutottunk el, végülis én azt írtam, segáz), töri meg.. Komolyan? Csípőből mondok olyan feladatokat, amikre nulla pontot fogok kapni, mert mi az, hogy meg van adva négy esemény (Bocskai-Bethlen-törökök-Habsburg), és akkor állítsd kronológiai sorrendbe, társíts hozzá egy várost, és annak a városnak írd oda a betűjelét vaktérképről (emelten nem lehet atlaszt használni)? Egy pont soronként, csak akkor jár, ha minden helyes. Egy hiba, és a kronológia miatt baszhatod.. Szóval nem tudom, értem, hogy a magyar emelttörisek is dühösek, de azért mi is jogosan vagyunk kiakadva.. (Idegen nyelveken más a feladatsor.) Arról ne is beszéljünk milyen fasza a rendszer; emelten nem a neved meg az osztályod írod a feladatsorok tetejére, hanem egy 15 számból és betűből álló kódot. Idegen nyelven minden forrás ott van magyarul is, vagyis a dolgozat majdnem kétszer olyan hosszú, mint egy anyanyelvű. Ez az idei törivel kapcsolatban azt jelentette, hogy az első, a "rövid feladatos" rész, 20 oldal volt, vagyis 20-szor írtad le azt a 15 karaktert. A második 38 oldalas volt, de még a borítékot is elvették, amin a kódod rajta volt, mert abba bele kellett rakni az első részt.. És a vizsga közepén szóltak, hogy az Oktatási Hivatal üzent, hogy elrontották a számozást, így a fél terem írhatta át a számát másra.. Fincsiii.. Így kell ezt csinálni.. :))) Amúgy a hosszú esszéim a magyar zsidóság két vh közötti helyzetéről és a világgazdaság 1920-as éveiről szólt. Remélem azok jók lettek.. A rövidekről ne is beszéljünk. :|
Végre kiköltöztem a kollégiumbóóól!! Végreee.

Persze itthon nagy ártatlanul benyomom a tv-t, és egy bemondó épp azt olvassa fel, hogy kiderült, hogy Gyurcsánynak nem kellett felvételiznie a PTE-re 1984-ben, hanem "csak úgy" felvették. Biztos szép és jó hithű kommunista vót oszt jaul fővették, hogy szőlészet-borászatból meg pedagógiából disszertájjun (azt is lopja), mer pont az ijen a jó miniszerelnöknek, na! Mi meg basszuk a rezet ezekkel az érettségikkel meg végigtanult évekkel, és ne kerüljünk be egyetemre. Hát azért nagyon nem mindegy, hogy az ember félévenként fizet-e százezreket.. Tudjátok, mi tartja bennem a lelket? Hogy akkor nem leszek röghöz kötve. A saját országomnak nem kellek, majd másiknak igen. Soha nem akartam elmenni.. Mert én szerettem magyar lenni, meg olyan szép az ország (nem érdekel, ki mit mond, szerintem szép és kész), meg a magyarok, ők olyan különlegesek, vagy legalábbis azt hittem, de már kiábrándultam, szóval hagyjuk. Biztos gyerekes dolog volt tőlem. De.. ááh, értitek, életem eddigi legnagyobb csalódása ez a saját hazámban, ahol azt hittem, otthon vagyok, erre jól átbasz. Olyan csalódás, amit nem tudsz hova rakni hónapokig, mert annyira hihetetlen. És még utána is legszívesebben tagadnád. Akkora álom volt ez az egyetem is..

Június ötödikén majd kibőgöm magam, addig holiday. Hanna babázok majd, lesz kiscicum is, van két doboz After Eightem, lesz Odaát, nézek BDS-t, fényképezek, szóbelire tanulok, betöltöm a 19-et és közben bőszen utálok minden utálnivalót. 

Asszem jól vagyok: a testem virul, a lelkem kicsit halott...

Tudjátok, miről szól ez az érettségi? Arról, hogy ne kelljen felvenni embereket egyetemre.

Én kultúrált embernek tartom magam, de a jó büdös kurva anyádat, Hoffmann.

Tudom, hogy nem nagyon írtam mostanában (se ide, se senkihez), és sajnálom, de fura hangulatban telnek a napjaim mostanság. Ha netezek is, akkor csak közösségi oldalakon tengetem az időt (általában beszélgetésekkel, igen). Csütörtökön megejtettük az utolsó középiskolás tanítási napomat - hogy milyen volt? Iszonyú gyors. Pedig még a franciát sem lógtam el. :D Holnap ballagok.
Ma meg majdnem karamboloztam. És nem az én hibámból.. Csúcsforgalom délután kettőkor a városban - az a fajta, mikor másfél percenként meg kell állnod, mert a világ összes autója hirtelen ebben a szar kisvárosban közlekedik előtted, mert az összes gyalogosnak luxus elmenni a zebráig és random helyeken rohannak át az úttesten, mert nem belátható kanyarban parkolva pakolnak ki az áruszállító kistehereautóból és a többi.. De nem, abszolút zökkenőmentesen elvezettem a boltba, apa munkahelyére, a benzinkútra és a mamáékhoz. A saját utcánkban kellett történnie, természetesen. A sztorihoz háttérinfoként hozzáadnám, hogy még mikor az előző kocsink volt, akkor is az utcánkban jöttek nekünk és levitték a visszapillantó tükröt. Szóval illusztrálom a helyzetet: kép. A fekete kockák parkoló autók, a lila az, amit én vezettem, a piros meg a kisteherautó, ami majdnem nekünk jött. Az út kb. másfél, vagy esetleg szűkösen két autó széles, de az egyik oldalon parkolták, és így csak egy fért el. Abban az irányban emelkedik az utca, amerre én mentem. A sebességem maximum 30-35 lehetett, mert a kanyar után nem sokkal már ott a házunk, és nem jött mögöttem senki, akit zavartam volna, szóval nem siettem (még azon is gondolkodtam, hogy visszarakjam-e kettesbe a váltót az emelkedő miatt), a piros kocsi meg biztos, hogy jött vagy 50-nel lefelé.. Mikor először megláttam a kanyarban, gondoltam, nem lesz gáz, mert nekem van elsőbbségem, tekintve, hogy az ő sávját parkolják, vagyis meg kell várnia, amíg én elmegyek.. A FASZT. Valami ténylegesen megmagyarázhatatlanul gyorsan végiggondoltam minden lehetséges kimenetelt, apa kiabált, hogy álljak meg azonnal, de úgy gondoltam (és még most is biztos vagyok benne), hogy az nem segített volna, mert a piros akkor sem tudott volna megállni már előttünk, ha én állok, vagy ha egyáltalán fékezett volna, mert már késő volt hozzá.. Szóval megpróbáltam lehúzódni jobbra. Igen ám, de amíg bal oldalon, ahol az autók parkoltak, egyenes hely volt, addig jobb oldalon egy szép kis padka van. Nekünk meg iszonyú alacsony az autónk, és bár valahogy ez is tudatosult bennem, mégis jobb döntésnek tűnt, mint frontálisan nekimenni egy kisteherautónak. Full ideg voltam, természetesen apum is, aki azért is rámkiabált, mert hogy így a felniket zúzom le.. Végülis a felnikkel nem tudom mi van, nem mertem megkérdezni, miután hazaértünk, de valami csodával határos módon a piros autó a kitérő hadműveletem után elfért mellettünk, és egyetlen karcolást sem ejtett a kocsinkon. Gyűlölöm ezt az egészet. Múltkor is, mikor lakott területen kívül vezettem, és egy meredek lejtő következett, pont a lejtő megindulása előtt kezdett előzni egy autó (pedig higgyétek el, nem félek gyorsan menni), akkor, mikor nem volt még belátható az út. Persze jöttek szembe, és ha nem fékezek egy jó nagyot, akkor az előző és a szembejövő szépen összetalálkoztak volna, így viszont még pont befért elém. És csak ültem ott a volán mögött, mindenféle káromkodás-darabokat tátogva, legszívesebben felrobbantam volna. Ember! Legyél hülye bazdmeg, csak engem meg a családomat hagyd ki belőle és halj meg egyedül! Nem igaz, hogy olyan sürgős a dolga mindenkinek, hogy nem lehet kivárni a záróvonal vagy a kanyar végét..
És komolyan fontolóra vettem, hogy megkeresem ezt a geci piros autót, hogy szerelmes üzenetet hagyjak neki. Mert megijesztett és nem volt fair.

Mától abszolút hivalatosan is kijelenthetem, amit anno az oktatóm kért, azt nem tudom teljesíteni. Nem bízok más autósban.

Nahát, hogy eltűntem. Mondhatnám azt, hogy tanultam, ez sajnos viszont nem fedi le a teljes igazságot. Sajnos.. Tépem a hajam, hogy bárcsak elkezdtem volna előbb, bárcsak végigtanultam volna az elmúlt éveket; rendesen, nem csak vizsgákra, nem csak az órán megjegyzettekből éltem volna nap mint nap.. de hát ehhez már késő, nem igaz? Szóval átállítottam az agyam a "mindent megjegyez" funkcióra - földrajz előtt bejött.. Sírni tudnék kínomban. :D Amúgy is a két véglet között sodródom egyfolytában - sírjak vagy nevessek, hogy vége? Két napot kell még iskolába mennem és örökre véget ér számomra a középiskola.. Édeskeserű emlékek jutnak folyton eszembe az elmúlt öt évről, arról a megszámlálhatatlanul sok dologról, ami velem történt ezalatt, és mégis, a végén mi is csak egy tablóként végezzük a falon.. A héten három hetes kihagyás után kétszer is voltam a kollégiumban, egyszer benn is aludtam. Annyira idegen már! Egyáltalán nem érzem magam otthonosan, és nem akarok arra gondolni, hogy május első hetében háromszor is benn kell aludnom mielőtt végleg kiköltözöm. Egyébként elkezdtük a szerenádozást is - én az eddigi kettőből egyen voltam, de nagyon.. vicces volt. :D Egy-kettőt írásbeli utánra raktunk, hogy mindenkinek jó legyen, egy meg talán jövő héten lesz még.. 
A négynapos szünetre egy csomó tervem van. Folytatom a törit (bár az alapokat megrendítő kételyeim vannak az eddig átismételt tudásommal kapcsolatban is, de próbálok nem pánikolni), csinálok majd matekot (függvénytáblát sajnos a suliban hagytam), meg magyart is. Írnom kell még esszéket törire. És amúgy már soha nem lesz hétfőm. Meg keddem. Meg péntekem. De komolyan, sírjak vagy nevessek? Tegnap a szerenádozás "fáradalmai' miatt sikeresen késtem a suliból vagy öt percet (jelző után értünk be) és el akarták venni az ellenőrzöm. Mondtuk, hogy hát szerenádozni voltunk, nincs nálam. Akkor egy füzetet kértek. Persze az sem volt. :D I'm not always late, but when I am, I make sure it's the last but one week before I finish my secondary studies. Tralala. Egyébként sem fogok 2000 m-t futni utolsó előtti tanítási napomon; nem, nem, nem. Minden viszontagság ellenére fasza, hogy már mindenből lezártak április végére. :D Utoljára hetedikben volt ilyen bizonyítványom. (Nyolcadikban kémiából és töriből [töribőőől, vágjátok?:DD] négyes voltam.) Megkaptam a franciát is, szóval kitűnő. Literally. Tesómat is felvették oda, ahova menni akart középsuliba, szóval már csak rajtam a sor. De olyan kibaszott messze van az a július 20..

Fél lábbal már ott sem vagyok - 
Fél szemmel még reménykedem -