Júliusig, ígérem, nem írok többet a felsőoktatásról. Egyetlen szót sem. (De akkor meg kell értenetek majd, hogy nagyon fogok izgulni.)

Egy kérdéssel zárnám a témát..
Nem csinálhatna valaki végre egy rendes megmozdulást nyílt demagógia és rejtett politikai seggnyalás nélkül? 

Hideg van, de olvad a hó - a legszarabb párosítás. Latyak.
Rohantam a buszra, sikerült ülőhelyet szereztetnem, erre elnézek a túloldali üléssor felé és a lábam előtt mocorog egy vizsla. A póráz másik végén egy néni. Normál esetben 20 métert ugrottam volna, mert félek a kutyáktól, ez meg ott szaglászott.. Jóoké, nembajnembajnyugi.. Mikor hirtelen meghallom, hogy a néni: "Dorkaaa, jaj, hát leszedted a szájkosarad? Buta kutyus!".. Szerencsére végülis hátrébb ültek le, így elhelyezkedtem a sáros, mocskos buszon, mikor a barátnőm szólt, hogy a néni leültette a vizslát az ablak mellé az ülésre. Random olyan szituáció, mikor ledöbbensz. Végülis sikerült fullra tömni a buszt, állóhely sem maradt, és elindultunk, hogy az út felében azt a kellemes, finom égett bakelit szagot szagolhassuk, ami a hangok alapján a haldokló motorból jött. Félúton lerobbant a buszunk mentesítője, így annak az utasait is fel kellett szednünk.. a fél óra késést szerintem itt szedtük össze, mert annyira nagyon sok embernek kellett felpréselődnie a buszra, hogy az emberek elkezdtek vadidegenek ölébe ülni, mert máshogy már nem fértek fel. És közben szagoltuk tovább a kis füstös csodát, ami a talpunk alatt az utolsókat rúgta, és csak azon imádkoztunk, hogy hazáig bírja ki a busz kétszeres terheléssel.. (Nyilván azért van mentesítő, mert egy buszra nem férnek fel pénteken a hazautazók.) De! A vizsla végig ott ült királyi helyén hátul az ablak mellett az ülésen és csak ott szálltak le, ahol én is.

Tegnap is hazajöttem (az indokokról és az érzéseimről nem vagyok hajlandó beszélni), akkor a hóátfújások miatt megszűnt létezni az út - csak onnan tudtuk, hogy kb. merre vezet, hogy kétoldalt fákkal volt kiültetve. Persze a busz nem tudott átmenni a térdig érő hóba, beragadtunk, háromnegyed órát rostokoltunk már az út elején. 

Busz, busz, buszozunk.. 
Miért nem élhetünk egy kitalált világban?... OWi...

Valószínűleg nekem a 14 nem azt jelentette, mint a legtöbb embernek. És az elmúlt öt évben soha nem éreztem magam annyira 14-nek és annyira Midonak, mint a héten. Az egész mintha egy szimbólum lenne..
Megrémiszt, ha úgy kell látnom a világot, ahogy mások teszik. Mert a legtöbb ember fuldoklik a kisstílűségében, a saját önsajnálatában,  amit ráerőltet másokra is, mert a legtöbb ember azt hiszi, hogy ő áll a középpontban, és az apró-cseprő problémái annyira fontosak, hogy másoknak is feltétlenül azzal kell foglalkozniuk, meg kell adniuk a "kellő" figyelmet. És közben ott vannak azok, akikkel valóban kegyetlenül bántak mások, hátbadöfték és otthagyták őket, egyedül - és ezek az emberek nem tudnak beszélni a problémáikról, mert azok olyan nehezek, hogy hatalmas erő kell már ahhoz is, hogy akárcsak egyetlen egyszer is kiejtsék a szájukon. Mikor már a könnyek nem fejezhetik ki azt a mérhetetlen fájdalmat és csalódást, amit ezek az emberek éreznek.. akkor mi mit tudunk tenni, hogy segítsünk nekik? Mert érzed, hogy segítened kell és bármit megtennél azért, hogy jobban érezzék magukat, de a kezed meg van kötve - még a legnagyobb erőfeszítés is eltörpül a gondok valódi mérete mellett.. Undorító, utolsó geciláda "emberek" között élünk, akiket.. legszívesebben kinyíratnál, mert nem hiszed el, hogy képesek ilyen borzasztó dolgokra.. Nagyon dühös vagyok, de nem tehetek semmit!
Vajon innen, hogy újra 14-nek érzem magam? Utálom az emberek többségét, és ez déja vu-vel tölt el? De mindemellett ott van egyfajta komforérzet is, amit nem tudok megmagyarázni.

Jelentkeztem érettségikre. Töri emelt. Magyar, matek közép. Van már egy angol emeltem és egy föci közepem. Megvan az egyetemi jelentkezés is.. Egészen pontosan ma délelőtt, már csak a hitelesítőt kell elpostáznunk. Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy bejött egy olyan szak is, amiről eddig nem is igazán gondolkodtam, csak hirtelen fellángolás volt a sok gondolkodás közben.. Az az igazság, hogy már eljátszadozni sem merek a gondolattal - hogy melyikkel? Egyikkel sem. Mi lesz, ha ide vesznek fel, vagy oda vesznek fel, vagy amoda, vagy ha sehova, akkor mit fogok csinálni, mert az Okosok mindent kényükre-kedvükre változtatnak egyik pillanatról a másikra.. Azt hallottátok, hogy Orbán azt nyilatkozta, hogy 200 támogatott jogász helyet sem kellett volna hagyniuk? És kérlek, az úgynevezett "tűntetések".. Hát röhejes, komolyan mondom! Gratulálok a fejesknek, hogy megtalálták a 2008-as Orbán-videót, amiben mostani miniszterelnökünk azt nyilatkozza, hogy a tandíj igazságtalan és diszkrimináló dolog, soha nem lenne szabad bevezetni, hanem növelni kellene az államilag támogatott férőhelyeket, különben sok tehetség elvész, mert egyszerűen nincs rá pénzük, hogy taníttassák.. Ja és hogy 47.000 forintból meg lehet élni havonta szerényen? 

Tudom, hogy lány vagyok, de a faszomat... Tudjátok én egy nagyon nyugodt ember vagyok, aki soha nem fajul tettlegességhez, de nem állítom, hogy ha itt állna mellett Hoffman Rózsa, nem kevernék le neki egy pofont, már csak azért is, amit ebben a videóban mond.. GYŰLÖLÖM A MAGYAR RENDSZERT. Gyűlölöm, hogy akik nincsenek ebben a helyzetben, szart sem értenek belőle és mégis jártatják a kibaszott szájukat, mert mindig mindenki mindent jobban tud, gyűlölöm a buta embereket, elegem van belőlük! 

Először is nem tudom, tartozok-e bocsánatkéréssel a kihagyás miatt.. Ez a hét annyira gyorsan eltellett..
A szalagavatómról most nem is mesélnék, csak gyorsan megemlítem, hogy nagyon jó volt - bár sajnos iszonyú gyorsan lezajlott. Afterparty is remekül sikerült, túléltem! :)

És akkor megint felsőoktatás és egyéb komolyabb témák..
Mikor törin tanultuk, hogy Trianon után Magyarország csak állt és a csodára várt, az elvesztett területek visszaszerzésére, dúlt a nagy revíziós ideológia, nem értettük, miért nem kapják össze magukat és terveznek ki egy új gazdasági rendszert, de legalábbis miért nem tesznek valamit, hogy az új helyzet ne legyen annyira szar.. És akkor itt állunk most mi, végzősök, a "felsőoktatás trianonja" után, teljesen tanácstalanul, és még az is eltúlzott mértékben élteti a titokban megmentett reménymorzsáinkat, hogy az ombudsmani vizsgálat szerint tényleg sérültek a jogaink a kormány januári drasztikus keretszámcsökkentése, valamint amiatt a tény miatt, hogy mindezt a felvételi időszak közepén jelentették be. Körülbelül naponta építek fel egy új tervet, hogy az néhány óra alatt megdőljön. Olyanok ezek, mintha várak lennének valami mocsaras talajra építve és közben a háttérben, sötétebben, még ott vannak a régi álmaim, amelyeket éveken át tervezgettem és most baszhatok..
Édes drága oktatásért felelős államtitkárasszony nyilatkozatait olvasva az agyvérzés kerülget. Gőze sincs arról, mit tesz. A leghalványabb elképzelésnek még csak a csírája is iszonyú messze jár tőle. Azt tanácsolja a felvételizőknek, hogy ha idén nem kerülnek be, akkor a következő évet szánják egy természettudományos tantárgy tanulására, mert akkor jövőre - egy másik szakra - megint megpróbálhatnak bekerülni, több eséllyel. Cáfolom! Az egyik szobatársam, akiről azt hiszem, hogy elmondhatom: elég jól ismerem, mert négy évig laktunk együtt, emelten tanult matekot és informatikát. Mérnök informatikusnak ment, de még ő is szenved azon a szakon, pedig higgyétek el: soha nem volt buta egyik tantárgyhoz sem, ami oda kell, és mint mondtam, emelten is tanulta, mégis ilyen kettes átlag körül lebeg. Pedig tanul! És nyilván, mikor egy olyan ember, aki két évig plusz órákban tanulta a mérnöki szakra szükséges tantárgyakat, csak nagy erőfeszítésekkel tud jó lenni, akkor mi, egyéves saját kútfőből történő felkészülésünk után (vagy különtanár, ami megint nem egy olcsó mulatság..) valószínűleg bekerülnénk egy mérnöki szakra, nem? Vagy ha be is kerülnénk.. benn tudnánk maradni? Erősen kétlem. Nagyon erősen. A problémát egy másik szempontból is megközelíteném és ez a szempont én lennék, az emelt töri és angol tantárgyammal. A humán tárgyakat szeretem, azokból is vagyok a jobb. Nem azt mondom, hogy matekból nem vagyok ötös, de soha nem tanultam különösebben sem azt, sem fizikát, sem biológiát, sem kémiát.. Hogy mennék el mérnöknek? A kormány komolyan azt hiszi, hogy a sok humán-beállítottságú ember most hipp-hopp mérnök lesz, mert csak ott van állami hely?
Miért van a kis jánosoknak sokkal több okos és megfontolt ötlete, mint a mindenről döntő nagy embereknek? Vajon ők is ennyi tervvel indultak? Miért nincsenek már olyanok, akik meg akarják változtatni a világot, de minimum az országot? Kifogytunk az igazán nagy Emberekből..

Ma reggel csődöt jelentett a Malév. Visszafizethetetlenül nagy tartozásai vannak a cégnek, és az ország nem csinál mást, csak ujjal mutogat a másikra.. A pártok egymásra (de még a politikusok párton belül is!), az állam a magánszemélyekre, a magyarok a külföldiekre. Hogy ki rontotta el, az valójában nem számít.. Persze, Magyarországnak az a legeslegfontosabb, hogy legyen saját állami légitársasága.. A legnagyobb károkat okozó és legnagyobb veszteségekkel üzemelő cégek? Malév, MÁV, BKV.. 

Hétvégén beadom a jelentkezésem..

És akkor a nagyon komoly eszmbefuttatás után.. HÓÓÓÓÓÓÓZIK!! :) Remélem elég nagy lesz ahhoz, hogy hétfőn ne tudjak visszamenni.. :)) Because fuck you, that's why.
És könyörgöm! Elég a "szingli vagyok és jön a Valentin nap" dologból! Hálaadást is ünnepeltek, vagy csak én vagyok született szingli? : D

Van egy-két apró kívánságom:

× Szeretnék szép lenni szalagavatón, mert sosem érzem magam szépnek. És a 'sosem' tényleg a sohát takarja. Hétfőn közölték velem, hogy gond volt a ruhámmal a múltkori kiadáskor és nem adják oda.. Kaptam egy ugyanolyant, csak türkízt. Mindenki szerint azt a színt nekem találták ki, csak azért mikor négy hónapja lefoglaltam a kéket és három és fél nappal szalagavató előtt közlik velem, hogy elfelejtehetem.. Plusz én nem mentem műkörmöshöz, nem megyek sminkeshez, egyedül a fodrászosdi lesz 'profi'.. Félek, na.. Ráadásul fáj a csuklóm és a fájdalomcsillapító sem használ..

× Szeretném, ha végre valóságos válasz születne a továbbtanulással kapcsolatban, mert most minden az ég világon, ami ezzel a témával kapcsolatos, szürreális. Kezdek belenyugodni, hogy feladhatom az álmomat, pedig nem most találtam ki és az ember nehezen mondd le olyan vágyáról, ami már évek óta kísérti.. Már írtam: ez nem az álmokról szól többé. Nem arról szól, hogy a pofádba vághatják: "nem tanultál eléggé, buta vagy, ezért nem mehetsz egyetemre". Ha valamivel meg akarnának most vádolni, akkor az maximum így hangzana: "nem vagytok elég gazdagok ahhoz, hogy egyetemre mehess".. Elegem van a hatalmon lévő kormányból, mert tönkrevágta a felsőoktatást, holott valahol megértem, hogy a változások szükségesek, de nem így; elegem van az ellenzékből, mert az is csak szidni tud, meg ujjal mutogatni, holott ők sem jobbak, és még nehezebbé teszik csak a helyzet reális átgondolását a hülye rémhíreikkel és pletykáikkal.
Szeretném végre kialudni magam, mert már hetek óta nem alszom rendesen, órákat forgolódok az ágyban. Az alváshiánytól ingerlékenyebb vagyok és aki ismer, az tudja, hogy a túl sok idegesség miatt könnyen elsírom magam és erre a legtöbb ember nem tudja, hogyan reagáljon. 

× Szeretném, ha San igazán boldog lehetne a babával és nem kellene bizonyos kibaszott gerinctelen és undorító emberek miatt szomorkodnia.. Az az igazság, hogy ezt az egészet szavakba sem lehet önteni, annyira megdöbbentő..

× Szeretném, ha a családom kibékülne, mert emiatt a felsőoktatásos szarság miatt összekaptak.. 

× Szeretnék egy cicát. Eddig két macskám volt, Ödön, mikor ovis voltam és Christopher, akit az általános iskolai ballagásomra kaptam és ősszel mérgezték meg.. Egyszerűen kell egy macska, szükségem van rá.. A szüleim megígérték, hogy tavasszal hazahozunk egyet, akkor már én is itthon leszek, de néha úgy érzem, nem fog összejönni.. Ha fel is vesznek valahova - amire nem látok sok esélyt -, akkor sem vihetem magammal, mert ha félfizetősre vesznek fel, akkor kollégiumban kell laknom (és szerintem tudjátok, hogy a kollégiumnál kevés dolgot utálok jobban), ha meg ösztöndíjasra, akkor albérletben, de oda általában nem lehet vinni.. 

× Szeretnék boldog lenni!